We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

Absztrakt P​á​rhuzam [LP]

by Over My Dawn

/
  • Streaming + Download

    Includes high-quality download in MP3, FLAC and more. Paying supporters also get unlimited streaming via the free Bandcamp app.

      name your price

     

1.
NTR 01:04
2.
Ne keltsetek még, álmodok százat Mind közül talán legszebbiket Sötétbe fordul, emléke hol túl Édes hol meg magával végez Csendre érkezik, az ég is felszakad Nedves arcú porcelán kirakat Mozdulatlanságba öltöztet Pillantásaid megölnek Évekkel loptuk meg egymást Az édenkert mindig is itt volt Ezt hagyom rád, felhalmoztam Mindent, amiről azt hitted Rég elveszett, vagy sosem volt Egymás közé mi magunk álltunk Szikrát vetek, beleszédülök, Hasztalan a visszatekintés Szikrát vetek Beleszédülök Szikrát vetek Hadd mondjak egy utolsó búcsút Ha sírom fölé hajolsz egyszer Nem hiába történt mindez Melletted találtam magamra Hadd mondjak egy utolsó búcsút Ha eljutna hozzád egyszer Megőriztem mindent itt legbelül Hadd mondjak egy utolsó búcsút Ha sírom fölé hajolsz egyszer, nézd
3.
Kövek hátára véstem a neveket A feleket eggyé formáltam A folyamat egyetlen tanulságaként A formabontó is hagyományt teremt Takard el hát a napot felettem Ha elfeledném, hogy miért indultam Érkezek, ahogy a nyilvánvalóság Szakít minden félálommal Önismétlő ritmuson kívül Belül mégis mi marad hátra Elmúlásunk büszke himnusza Egység helyett is kétség köszönt Nem volt ez mindig így, csak a szerepek változtak sorról sorra Változó törvényszerűséggel keresgéltünk a kimaradtak közt Csak reményekkel, de példa nélkül átlényegülő napról-napok Ráncokat varrtak az ég hátára, az arcainkra csak közömbösséget Ösztöneinkért fizetve árat, a kapottakért is megbűnhődve Kopott meséken okulva mégis, lepereg rólunk minden vétkünk Monotonná vált minden üteme Így temet alá, a szívdobogás Száz emlékünk féltve őrző Gondoskodással a logikus halál Végül a végén mosolyba oltva jut hozzánk az az első vér Jósolni, amit a lehetetlennel karöltve írtam a legelején Szétfeszít, ahogy a gyönyörök közti Haláltusánkat figyelem csendben Merítve közben az el nem fogyó Beletörődés kristály tavából Takard el hát a napot felettem Már elfeledtem, hogy miért indultam Érkezek, ahogy a nyilvánvalóság Szakít minden félálommal
4.
Ez az a perc, ami megfojt engem Az elszakadás még annyira abszurd Most tovább lépsz itt hagyva Könnyeid árján tovatűnsz messze Az ablakon át bámulsz a sötétbe, Kiutat keresve így sem tiszta, Hogy hogy lehet mindez oly egyszerű módon Mint az utolsó csókjaid aztán Képszakadás Minden percem, eddigi énem Mind a tied volt mégis most hogy Nehéz szívvel, de könnyed hangon Mész én maradok az emlékekkel Halálom megosztom veled Az önzés ma ne legyen az enyém, Halálom megosztom veled Tragédiát formál minden szó Egymás mellé temetve nyugszunk majd Magamhoz láncollak odaadón Még egyszer Nem veszíthetlek el
5.
Most esélyt kapnék, hogy újra járjam Az egészet végre megtaláljam Hogy nélküle soha, vele csak bátran Kétely nélkül, hogy jól csináltam Nem téveszthet meg, újra játszva Szebb idomokkal önti formába Ha nem is az a hús, de égből éledő Folytatás, de új lényeget lelő Ablakon be, sugárként átható Szemmel sosem, csak bentről láthatom Tenyeremben gyűlik össze onnan Keresem a szavaim, magammal hoztam Széles álmok, tágas ég, Csak egy szállal tart, mégis bír Széles álmok, tágas ég, Új testekben a régi él Tőmondatokban reményt közlő Mindent tavaszba fordít őszből Két győztes, örökké, meg egy nap A holtsúly, a többi tükörbe fagynak. Tükörbe fagynak Tavaszban hagynak Örökké, meg még egy napig Szavaim keresem Beléjük temetem Az édes csalódás megvakít Nélküle soha már Lábakon alig áll Pillangótánc szemeidben
6.
Hazatérés 04:58
A virágok sem nőnek az égig már Csuknak most ezernyi ajtót Így tűnünk el a hajnali fények közt Szólnék, ha szólnál, de nem maradok Készültem látod, minden széppel Neked adnám, mit a szem csak kér Úgy folyt ki ujjaim közt az idő Ha kérdeznél, süket fülekre találsz Bánt még az az esetlen pillanat Azóta is álmaim mérgezi Riadok, ha a lépteid hallom Visszatérnél, nincsen már kihez Bár többször néztünk volna fel Az ég felé, csak csukott szemekkel Üresen lépek az emlék fordított Ködtengerén megtalállak még A virágok sem nőnek az égig már Így tűnünk el mind Arcodat szántó könnyeid Ólomsúly minden átélt perc Magam mögé rejtem árnyékom Arccal csak a napra fordulok Lámpát olt, kettőnk őre is Véget érni látszik minden hát Hazatérek, a képed a falra festem Vérem feketén izzik majd Ha a tinta végképpen eltűnik Zárom soraim lélegzettel Ennyi marad csak, utánunk a por Elfed majd minden sérülést A virágok sem nőnek az égig már Csuknak most ezernyi ajtót Így tűnünk el mind Így tűnünk el
7.
Lemondás ragad a szavakat követve Bűnbocsánatmentes felejtés Elegánsan, megfontolt ütemben Agóniám tiszteletét teszi Feloldozást nem ismertünk már Friss tapasztalásunk, ha utolért Akár ő is elárulhatja Hogy a férgek nem válogatnak A vér ízére gondolok gyilkosom Láthatta csak azt az igazi Egyszeri megismételhetetlen Megkönnyebbülést fogó mosolyt Kényszert szül a megbékíthetetlen halálfélelem Feladjuk mindet egy újabb percért, mi üdvözülést bár nem hoz, De a remény megtart magának, kevés mégis a látnivaló Varjak szemével látni vesztünk, érdektelen harcban Hasonlítanék, hasonlóképpen Magamra, ha meghasonulnék Lennék, akivel ellenkeznem Sosem volt igazán kifizetődő Az egyhangúság gyönyörködeti A cserélhetetlenek temetnek Sértés mar, a gyalázat megtör Tényszerűtlen gondolatsorok Elvetélünk a vég peremén Elvetélünk mind Megszakad, megfullad Agyonnyom a vágy
8.
Omerta 04:15
Falnak az arc, kezek, ha földbe Sújtanak, a táncunk körbe, Nem szűnnek az összetartozók Állandók, vagy az ébren álmodók Keringő, ez az utolsó leszek Használj el, ma mindenem a tied Elbírtam valahogy eddig és Élve temetett alá a felszín is Szó nélkül tűr, gondol másra, elringatja a hit Csőre töltő kérdésmentes elfogadás szerint Elkendőző naivitás állít falhoz; nevess! Kitöltetlen márványtáblák sorai között keres Hajnali madárszó legyen a rekviem Két karom most semmibe ölel, habár Megszokásba fakult a félelem Így tettél királyból bolonddá Csak néztem, lassan köddé lettél Szemeim előtt, de nem tévedtél Felismerem, mikor elfogy a végtelen, Szívem helyén fagyos értelem. Keringő, ez az utolsó leszek, Használj el, ma mindenem a tied Keringő, ez az utolsó vagyok, Még ne öleljenek semmibe a karok
9.
Torz 04:25
Marilyn Monroe csókja ébreszt Az ambivalencia peremvidékén Komplex diktatúrát szabályoz a szív Ha kell, ha nem, magam sem értem A végére érve ráeszméltünk A hiábavalóság örök tényként Hibátlanságot űző vágyunk Sárba taszító évek bére Mintha mindig is ez lett volna Minden vágyam az egyetlen szép Testiséggel, ami éppen átver Egymásba fulladunk így végül Az ikon, ami vagy, a magasból tekint ránk Halhatatlanságba burkolva Itt torz vetület érkezik a tükrökből Élve fal fel a négy fal magánya A ronthatatlan is csorbát szenved Ellenpontjaim összetartanak Számot vetek hát mindennel, Szerelmem, ha egyoldalú volt És megint az ő csókja ébreszt Az ambivalencia peremvidékén Komplex diktatúrát szabályoz a szív Ha kell, ha nem, magam sem értem
10.
X 03:19
Vártam már kettőnkre Aranyszín felhőkbe Szótlanból némává Így váltunk hát Megtörni nem mertem Csendünket, egyetlen Rezdülés volt mi csak Elmesélt mindent Többet jelentett ez Végig futott rajtunk, Mindenen, és a táj Megőszült fényünktől Vártam már kettőnkre Aranyszín kertünkben Világok közti tér Egy absztrakt párhuzam Holnapra köddé válsz Űrt sem hagysz, úgy számlálsz Tíztől majd nulláig Egy öröknap nyugtáig Összeomlott ránk Ez a félálomország Két testbe zár Az örökkévalóság

credits

released September 12, 2012

license

all rights reserved

tags

about

Over My Dawn Szolnok, Hungary

Radcore from Hungary. 2010.

contact / help

Contact Over My Dawn

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like Over My Dawn, you may also like: